Az egyre növekvő kutyakultusz és a kutyák mind szélesebb körű igénybevétele következtében felmerült az igény a kutyák tudományos alapokon nyugvó táplálására. A világ vezető táp-előállítói széleskörű kutatási eredményeik felhasználásával fejlesztik ki a kutyák különböző igényeit kielégítő teljes értékű tápjaikat, majd a legújabb eredmények segítségével állandóan tökéletesítik azokat. A továbbiakban a fejlesztések során figyelembe vett legfőbb paramétereket tekintjük át.
Emészthetőség A kutyatápok táplálkozástudományi elemzésének legegyszerűbb módja a fehérje-, zsír-, nyomelem-, vitamin-stb. tartalomra történő kémiai analízis. Ennek alapján felmérhető, hogy az adott táplálóanyagból mennyit tartalmaz az adott táp. E módszer nem tájékoztat azonban a táp biológiai értékéről. A kutya csak akkor veszi hasznát táplálékának, ha az számára biológiailag értékesíthető, azaz az állat emésztőrendszere képes a kapott takarmányból a táplálóanyagokat kivonni, s azokat az anyagcsere útján a test szövetébe beépíteni. A fölhasználhatóságot és emészthetőséget úgy mérik, hogy a vizsgált táplálékot kifejlett kutyával előre meghatározott mennyiségben etetik meghatározott (2 hét) időtartamon át, majd az ezen időszak alatt ürített vizeletet és bélsarat teljes mennyiségben összegyűjtik és ugyanazokra a tápanyagokra nézve elemzik, mint a tápot. Az állat által a táplálékkal felvett és az általa ürített táplálóanyag -mennyiségek közötti különbségekből megállapítható, hogy melyik táplálóanyagból mennyit "tartott vissza", illetve emésztett meg az állat. Az ebből számított emésztési együttható fölhasználható annak becslésére, hogy az adott táp milyen mennyisége tud fenntartani egy egészséges állatot azzal, hogy biztosítja az ezen egyed által igényelt összes létfontosságú táplálóanyagot és energiát.
Vemhesség és szoptatás Bármely táp értéke akkor vizsgálható a legpontosabban, ha azt a vemhesség és szoptatás, valamint a fiatal utódok fölnevelési időszaka alatt etetik. A vizsgálat során két csoportot alakítanak a vemhes szukákból. Az egyik csoport tagjai a kontrolltápot, a másik csoport tagjai a kísérleti tápot kapják. Mindkét csoportot a párzás, vemhesség és szoptatás során etetik a kérdéses táppal, amíg a kölykök el nem érik a 6-7 hetes életkort. Az anyaállatok és a kölykök egyedi testtömegét, a táplálékfogyasztás mennyiségét és az alomszámot gondosan följegyzik. A vizsgált időszak alatt rendszeresen állatorvosi vizsgálatot végeznek, hogy megbizonyosodjanak arról, minden állat normálisan fejlődik-e és egészséges-e.
Növekedés A növekedés időszakában a fiatal állatoknak sajátos a tápanyagigénye. A vizsgálat során a testtömeg és méret, a nem és a genetikai háttér tekintetében megegyező fiatal kutyakölyköket két csoportban etetik, részben a kísérleti, részben a kontroll táppal. Egyedileg mérik napi tápfogyasztásukat és hetenkénti testtömeg-gyarapodásukat. Az etetési kísérletet az elválasztást követő 4-6 hónapon át folytatják. Ezen idő alatt részletes klinikai vizsgálatokat végeznek. A kísérlet végén összehasonlítják a két csoport eredményét, annak tisztázására, hogy a kísérleti tápnak a normális, egészséges növekedés biztosítására való alkalmasságát megállapítsák.
Tartós etethetőség A kutyatápok igazi próbája az, hogy mennyire tudja kielégíteni az állatok szükségleteit, és mennyiben képes azokat hosszú időn át egészségesen tartani. Ilyen vizsgálatok csak úgy végezhetők, ha a kérdéses táp etetését több generáción át folytatják és mindvégig követik az eredményeket. Ez nagyszámú kutya hosszú időn át való figyelemmel kísérését jelenti, ezért az ilyen vizsgálatok felbecsülhetetlen értékű eredményeket szolgáltatnak. A tápláló hatás nem az egyedüli olyan jellemzője a tápnak, ami vagy az állat vagy a gazdája számára fontos. A kutya etetésének sokszor társkapcsolati tartalma is van, ezért fontos, hogy kedvencünk örömmel fogyassza el eledelét. A táp megfelelő állaga, íze és konzisztenciája a gazda számára éppen olyan fontos, mint az állatnak, továbbá elfogadhatónak kell lennie a házi környezetben. Végezetül meg kell említeni, bármilyen nagy is a táplálóértéke egy tápnak, ha az állat nem eszi meg, hiábavaló ez az érték, úgyhogy az ízletesség döntő fontosságú.
|